Hogyan lett az álomból valóság, miként jött létre a PEMA?
Miután az édesapám a társaival karöltve létrehozta és működtette a Kőbányai Zenei Stúdiót, látta, hogy mekkora igény és szükség van az egyetemi szintű könnyűzenei oktatásra.
Az ötlet egyre részletesebbé vált és terv lett –azaz végtelen tervezés kezdődött, melynek első pillanattól Apu volt a szellemi vezetője, és mellette lehettem én az operatív ügyekre, a megvalósításra. 2019-ben kezdtük el az első egyeztetéseket – akkor már a Kőbányai Önkormányzattal közösen szemlézve a rendelkezésre álló ingatlanokat. Az elmúlt öt évben több szálon futott a cselekmény, rengeteg akadállyal, nehézséggel és újratervezéssel – majd szép lassan sikerekkel. Sikeres találkozásokkal, ahol meg tudtuk erősíteni egymás misszióit. Így találkoztunk Szilárddal és ért össze a megteremtő-működtető szisztéma az oktatási célokkal, és 2020-tól együtt, egymást támogatva haladtunk az úton. Ahogy ez pedig lenni szokott, amikor ideák találkoznak, az energiák megsokszorozták egymást és egyre több plusz célt és vállalást sűrítettünk az együttműködésbe, amely egy hatalmas, komplex egésszé nőtte ki magát. Nem volt ez másképp prof. dr. Horváth Zitával sem – hiszen az első pillanattól kezdve ugyanazt gondoltuk, ugyanazt tartottuk fontosnak – tisztelettel megőrizni mindazt, ami a mienk, összekapcsolni őket a fiatalokba vetett hittel, a beléjük fektetett energiával. A Miskolci Egyetem hitvallása egyértelművé tette, hogy megtaláltuk azt a befogadó intézményt, akivel közösek az alapjaink és a céljaink is. A könnyűzenei stratégia gazdasági és jogi szempontból is támogatta az iskola-ötletünket, az oktatás-missziónk pedig gyönyörűen passzolt Szilárd vízióihoz. Arra jutottunk, hogy mivel a Hajógyári-szigeten a célnak csodásan megfelelő épületek vannak, ott kap helyet az egyetemi képzés, a kiemelt tehetséggondozó program, az előadótér, a szabadtéri színpad, a próbatermek, a stúdió és számos további, az egyetemhez kapcsolódó elképzelés. A szervezés során jó élmény volt megtapasztalni, hogy bárkivel beszélgettem a képzésről a zeneiparon belül, mindenki fontosnak tartotta az ügyet – függetlenül attól, hogy autodidakta módon vagy intézményben tanulta a szakmát –, mert úgy látta, hogy lényeges és hasznos átadni a tudást a fiatal tehetségeknek, akik így olyan indulási csomagot kapnak, amit egyébként sokkal nehezebben tudnának megszerezni.
Miből merítesz erőt, hogy folytasd az édesapád által elkezdett missziót?
Azt gondolom, hogy a személyiségemből adódóan alapból van bennem ez az erő. Valószínűleg azért is, mert úgy nőttem fel, hogy ezt az erőt láttam megnyilvánulni magam körül: az apám egy olyan ember volt, aki folyamatosan ment előre és adott a közösségnek. A nehézségek és a lélekcincáló kihívások próbára tudják tenni a kitartásom, de mindig rájövök, hogy azok az emberek, akik az életüket teszik fel arra, hogy kiálljanak a színpadra, és akik a lelkük leglényegét tárják a világ elé online és offline, megérdemlik, hogy valaki ott legyen mellettük és segítsen nekik.
Hogyan tudtatok olyan tantervet kidolgozni, ami a saját egyéniségük kibontakozásában segíti a zenészeket?
Nagyon jó szakembereket kértünk fel a tanterv megalkotására, akik pontosan értik az egyetem lényegét. A huszonöt éve működő Kőbányai Zenei Stúdió elképesztő színvonalon képezi a tehetségeket, így nagyon hasznos alapot adott a PEMA tantervének kiépítéséhez. Látjuk, hogy ott milyen tanítási módszer válik be hatékonyan, és tudjuk, hogy az ott folyó képzésnek milyen – gyakorlott zenész- és zenei szakember oktatók bevonásával történő – egyetemi szintű folytatásra lenne szüksége. Szem előtt tartottuk a tanterv kidolgozásakor, hogy ide már komolyabb szintű előképzettséggel jelentkeznek a hallgatók – legyen az az előképzettség akár autodidakta módon, akár tanártól szerzett tudás eredménye –, így már elkezdett kikristályosodni az egyéniségük. A tanterv mellett ez az alaptudás is segíti őket abban, hogy képesek legyenek a tehetségük magasabb szintű, önazonos kibontakoztatására. Tehát, a PEMA-n lehetőségük lesz a diákoknak arra, hogy felemeljék a fejüket, és odafigyeljenek arra, hogy az önkifejezéssel valóban önmagukat képviseljék. Itt már finomhangolás történik. Van a tantervnek egy csomó, mindenki számára kötelezően elsajátítandó része, viszont, egy olyan rugalmas oktatás kialakítása volt a célunk, amiben az oktató ténylegesen és lényegi módon tudja támogatni a diákot a kibontakozásban. Ez akkor tud megtörténni, ha a diák partner a folyamatban és elsajátítja azokat a dolgokat, amikre támaszkodva ki tudja fejezni önmagát – például, vannak dalok, amiket akkor is meg kell hallgatniuk vagy tanulniuk, ha nem szeretik őket, mert elképesztő módon tesznek hozzá a zenei tudásukhoz és a lelkük alakulásához. Az egyéni fejlesztés alapja az egy egyszemélyes főtárgyóra, ahol talán a legkönnyebb a tanulóra szabni a tudásmegosztás módszertanát. A dalszerzés és dalszövegírás órákon igyekszünk mindenkinek kinyitni a lehetőségeket, nagyon sok vendégoktatót tervezünk meghívni. Azt gondolom, hogy ez a fajta alkotás egy kifejezetten intim dolog, s mindekinél másképpen jön az ihlet, így minél többféle óraadó művészt vonunk be, hogy minden hallgató megtalálja az őt inspiráló, neki jóleső önkifejezési utat. Lesz retorika, színpadi mozgás és mozgáskultúra, amiket három külön oktató tart majd, és amik mindenki számára kötelezők lesznek – nem csupán a frontembereknek. Nagyon örülök, mert olyan oktatók tartják majd ezeket az órákat, akik önismereti alapokra építve alakították ki a saját rendszerüket, módszerüket. Kihozzák a hallgatókból a maximumot, mert képesek megerősíteni őket a gyengébb pontokon, kiemelni az erősségeiket és segítenek magasabb szintre emelni a már meglévő tudásukat.
Hogyan állt össze a tanári kar és miként fognak részt venni az oktatásban?
Az oktatás alapjául szolgáló szakmai anyagok elkészítéséhez egyrészt a Kőbányai Zenei Stúdió tanárai adtak rengeteg anyagot, másrészt a szakma képviselői – azok a zenészek és szakemberek, akikről pontosan tudjuk, hogy vagy nagyon erősek az oktatásban, vagy folyamatosan képzik magukat annak érdekében, hogy minél kiemelkedőbb művészek és minél nagyobb tudású oktatók legyenek. Vannak köztük olyanok, akik nem szeretnének oktatóként részt venni az iskola életében, és vannak, akik a tanári kar részei lesznek. Az oktatás erőteljesen kurzus-alapú lesz. A tanári kar felépítése során igazodnunk kellett ahhoz, hogy egy zenész nem feltétlenül alkalmas életvitelszerűen az oktatásra, hiszen jó esetben állandóan úton van, mennie kell muzsikálni, próbálni, dalokat szerezni. Lesznek folyamatosan jelenlévő tanárok, de például Tátrai Tibortól nem várhatjuk el, hogy minden héten megtalálható legyen az intézményben - bár amilyen lelkes, még azt is kinézem belőle, hogy folyamatosan bent fog ülni és a fiatalokkal együtt gitározik majd. A nemzetközileg elismert Borlai Gergő sem fog hazaköltözni, ettől függetlenül egészen elképesztő workshopokat tervez a tantervébe. Az intézmény művészeti vezetője Szakadáti Mátyás, aki mind zenészként, mind oktatóként otthon van a zeneiparban, könnyű- és klasszikus zenét egyaránt tanult. Nagyon komoly oktatói névsor állt össze, akik a szakmai tudásuk mellett a muzsikus lét mibenlétét adják át a diákoknak. A tanári kart erősíti többek közt Frenreisz Károly, Tátrai Tibor, Kovács Kati, Borlai Gergő, Pásztor Anna, Szebényi Dani, Kardos Norbert, Esze Jenő, Fehér Lili, Lukács Peta, Lee Olivér, Gerendás Dani, Fehérvári Attila, Kőrös Tomi, Hámori János, Csapó Krisztián, Cserta Balázs, Subicz Gábor, Szirtes Edina Mókus, Ferenczi Gyuri, a társszakmák oldaláról pedig Szovják Bea, Fiák Krisztina, Vellai Yvette, Mohai Gyuri és Hidasi Barnabás. Aki kicsit is rálát a zeneiparra, az tudja, hogy ezek olyan nevek, akiktől érdemes tanulni.
Itt egyszerre lesz jelen a művészi kibontakozás lehetősége, a zenész életérzés és a közösség inspiráló, támogató, megtartó ereje…
Igen. A PEMA megvalósulásával nem csak annyi történt, hogy elfogadtak egy szakmai anyagot és megtörtént a szak akkreditációja. Az történt, hogy nagyon komoly mérföldkőhöz érkeztünk. Azért gondolom így, mert látom, hogyan működik a Kőbányai Zenei Stúdió: azok a fiatalok, akik egész korábbi életükben különc zenészek voltak, az épületbe lépve hazatalálnak. Mindenhonnan a zene folyik, minden stílusban kipróbálhatják magukat és ugyanazt a nyelvet beszélik mindenkivel. Látom, hogy milyen csodálatos az a közösség. Korábban nagyon szerettem volna összekötni más művészeti ágak iskoláit a miénkkel, hogy közös projekteket hívjunk életre, és tulajdonképpen a PEMA erről is fog szólni. Befogadja a Miskolci Egyetem képzését, nagyon erős tehetséggondozás fog folyni kiemelt workshopokkal és hangsúlyos további célokkal. Az ide érkező tanulók megtalálhatják magukat egymásban és létrehozhatnak bármit, amit szeretnének. Ehhez igyekszünk a lehetőségek tárházát biztosítani és a lehető legtöbbet hozzátenni, akár azáltal, hogy más művészeti ágakat is becsatlakoztatunk. Iskolát és közösséget hozunk létre. Egy szép, színes virágoskertet.
Csodás, hogy idén ősztől egyetemi szinten is lehet majd tanulni a zenét – a zenét, ami az emberi élet esszenciális, meghatározó része…
Bizony! A közelmúltban voltam Juhász Anna egyik előadásán, ahol Anna Szirtes Edina Mókussal, Csányi Vilmossal és Géczy Jánossal beszélgetett. Csányi Vilmos gondolatsorát szeretném itt megemlíteni. Kifejtette, hogy a legelső dolog, ami az emberi faj fejlődése során közösséget teremtett, a zene volt – az által tudtak az emberek igazán kapcsolódni. Amikor egy kisbaba megfogan, beágyazódik az édesanyja méhébe, hallja az anyukája szívverésének folyamatos ütemét, a teste zenéjét. Miután megszületik, az anya énekléssel, dúdolással nyugtatja őt – akkor is, ha korábban nem volt szokása énekelni. Régen énekkarokba jártak az emberek, együtt örültek, kapcsolódtak, kiadták a feszültséget és élvezték a közösség megtartó erejét. A komolyzenének vannak olyan darabjai, amik villámcsapásként érik az embert és zsigeri szinten adnak hozzá az életéhez, és a könnyűzene nagy tömegeket megérintve képes ugyanerre. A zene az egész életünket behálózza. A távlati célunk az egyetemi alapképzés megvalósítása után a mesterképzés létrehozása, valamint az, hogy a Kárpát-medence minden részébe elvigyük annak a lehetőségét, hogy az emberek megtanuljanak a maguk örömére muzsikálni. A mai világban elképesztő szükség van arra, hogy tudjunk kapcsolódni – akár saját magunkhoz, akár a közösséghez – és a zene a lehető legjobb eszköz erre. A művészet – a zene, a tánc, a festészet – segíteni tud nekünk abban, hogy a világunk jobb hely legyen.
Írta: Nagy Daniella