Felkapott előadó vagy, feltehetőleg kapkodnak érted a menedzserirodák. Miért kezdtél bele mégis az önmenedzselésbe?
Egy időben tényleg kapkodtak, és mielőtt elkezdtem magamat menedzselni, többen megkerestek. Azért hagytam figyelmen kívül ezeket a megkereséseket, mert szerettem volna kipróbálni, hogy milyen az, amikor a magam ura vagyok. Ez tavaly következett be, amikor véget ért a Universal kiadónál a pályafutásom.. Láttam egy-két jó példát arra, hogy ez sikeresen működhet. Sőt, őszintén szólva tök nagy lendületet adott ez a váratlan fordulat, mert lelkesítőnek éreztem a lehetőséget, hogy ebből adódóan kitanulhatok egy másik szakmát, és elindulhatok a booking menedzseri pályán.
Nulla tapasztalattal álltál bele a feladatba?
Igen, bár abból a tudásból tudtam meríteni, amit előadóként a menedzserek mellett szereztem. Minden esetre fel kellett nőnöm a feladathoz. Elkezdtem postára járni a szerződésekkel, Excel táblákat kezdtem kezelni, vállalkozói számlát nyitottam – sok meló volt ezzel, de úgy éreztem, egy próbát megér. Ezt úgy képzeljétek el, hogy a helyszínek – például az Akvárium – lefoglalásától kezdve a transzfereken át az elszámolásokig mindent nekem kellett teljeskörűen intézni a produkcióhoz. Ez egy évig volt kivitelezhető, egy évig bírtam. Nem volt egyszerű, de motivált, hogy ki akartam próbálni, milyen az, amikor nincs kiadóm és én vagyok a saját magam ura. Látni akartam, hogyan működik ez az egész, és hogy egyáltalán kivitelezhető-e az, hogy mindent én tartsak kézben. A válasz az, hogy kivitelezhető, de arra jöttem rá, hogy nem mindig áll jól egy produkciónak az, ha az előadó intézi a cateringet és vezényli le a soundcheck-et, mert ez szerepzavart okoz. Arról nem is beszélve, hogy embertelen szinten túlterhelődtem, és valljuk be, nem jó dolog gyomorgörccsel beülni a turnébuszba. Mindenesetre, sokat fejlődtem szakmailag. Az első telefonos pénzügyi megbeszéléseimnél, tárgyalásaimnál még remegett a hangom… úgy tudtam pénzről beszélni, mintha valaki megijesztett volna – de ez megváltozott. Ez is azt mutatja, milyen hasznos és tanulságos év volt. Imádtam, megérte, de ezt az utat csak erős idegzetűeknek ajánlom.
Összességében véve hogyan látod, miként vált a javadra ez a tapasztalás?
Más ember lettem. A korábbinál sokkal határozottabb verzióm bontakozott ki. Azon túl, hogy megtanultam beszélni a pénzről, megtanultam jól és hatékonyan kommunikálni, és megtanultam jól fenntartani az emberi kapcsolatokat. E-mailezni is megtanultam, aminek különösen örülök. Az előadók nem arról híresek, hogy pontosak és megbízhatók, és ez a két tulajdonság rám sem feltétlen volt jellemző, de ezek terén is fejlődtem. Így, hogy már tudom, milyen élmény a másik oldalon – menedzseri oldalon – lenni, egy fokkal jobban érzem, hogy nekem előadóként miként kell viselkednem bizonyos szitukban. Ráadásul, ha a jövőben esetleg nem feltétlen találom majd magam a zeneírásban, az elsajátított skilleknek hála akár menedzsernek is beállhatok, ha akarok.
Hogyan hatott a művészi oldaladra az ügyintézői aktivitás? Elvonta a kreatív energiákat, vagy inspirálónak érezted?
Abban az egy évben úgy néztek ki a napjaim, hogy felkeltem reggel nyolc-kilenckor, leültem a gép elé, e-maileztem és home office-oltam délutánig. Ezt követően kellett volna leülnöm dalokat írni, de egy csomó délután próbákkal, koncertre való utazással, meetinggel, interjúval és egyéb ilyesmivel telt. Ezek mellett nem feltétlenül tudtam alkotni. Elfogytak a kreatív energiáim, és eleve nem is tudtam alkotói mindset-be kerülni. Teljesen más típusú jelenlét kell a menedzseri és alkotói megnyilvánulásokhoz. Nagyon szerettem az Excel táblázgatást meg fontoskodást, csak nem tudtam dalt írni, nem tudtam haladni a dolgaimmal, és ez előadóként elég nagy öngól. A közelmúltban kezdtem el visszatérni a kreatív énemhez egy elég hosszú év után. Most le kell ásnom a mélyre, újra meg kell tanulnom befelé figyelni és dalokat írni. Új éra következik.
Mi segít abban, hogy visszahangolódj az alkotói énedre?
Még nem tudom… Az biztos, hogy jót tesz, ha kicsit befelé nézek, egyedül vagyok a gondolataimmal, írok, olvasok, filmeket nézek, inspirálódok és összegzem, mi minden történt velem, miről mit gondolok. Ezek mind fontos lépések a szerzői formámhoz való visszatalálás útján.
Hogy érzed ebben a jelenlegi korszakodban, mi az, ami inspirál és hat rád? Mi az, ami jó érzéseket kelt benned?
Nagyon szeretem a filmeket, azok mindig inspirálnak, de a hírektől kezdve egy Pinterest-képig bármi képes hatni rám. Lényegében az inspirál zeneileg, hogy valami olyat csináljak, amit eddig még nem csináltam – sem én, sem mások. Rengeteg zenét hallgatok, Spotify-playlistekbe gyűjtögetem az inspiratív cuccokat. Dal tematikák terén is mindig olyasmit igyekszem megragadni, amiről még nem írtam, vagy amiről tudok más megközelítésben írni, mint előttem bárki.
Dalszövegírás során mi a hajtóerőd? Van benned látásmódformáló szándék?
Van, bár bennem nincs edukációs ambíció. A fő szándékom az, hogy szórakoztassak, de ha közben át tudom adni azokat az érzéseket és gondolatokat, amiket a világról formálok, és ezekkel azonosulni is tud valaki, akkor célba értem. Fontos, hogy beszéljek lényegi dolgokról, de nem érzem magam vátesznek vagy messiásnak. Nem is akarok az lenni. Szimplán szórakoztatni szeretnék, és ha ez begyűjt olyan embereket, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak a világról, vagy esetleg el tud gondolkodtatni valakit, akkor azt mondom, hogy: megérte, fasza!
A Menedzser című dalod szövege sok tekintetben frappáns rap-fricska egy profin kivitelezett hangzásba ágyazva – lényegében kifigurázod azt, amit közben tökéletesen megvalósítasz. Hogyan állt össze ez az érdekes egyveleg?
Sajnos ezt az egy dalt írtam az ominózus egy évben, mert nem volt időm többre. Azért erről írtam, mert ebben voltam, ezekkel a témákkal foglalkoztam annak érdekében, hogy vinni tudjam a „vállalkozásomat”. Automatikusan ilyen sorok jöttek ki belőlem, a zene viszont sokat változott, többféle alap készült, míg végül megállapodtam ennél a Timbaland-es iránynál, amit már régóta ki akartam próbálni. Ami a szöveget illeti, szeretem a dalokban megjelenő öniróniát. Szeretek reflektálni arra, ahogy a külvilág reflektál rám, szeretem felhasználni ezeket az inputokat. Ez tök jó pingpong, jó geg. Ezért került bele a klipbe a Partizános cucc is a – k*rvajót röhögtem, amikor először láttam azt a videót. Egy képkocka erejéig Fekete Giorgio-val közösen is szerepelek, mert a Redditen arról megy a diskurzus, hogy összejöttünk. (nevet)
Mennyire érzed önazonosnak a képet, ami kialakult rólad a külvilágban?
Egyelőre önazonosnak érzem azt, ami visszatükröződik. Szerintem azért alakult ki rólam hiteles kép, mert magamat adom a dalaimban és a szerepléseimben. A mindennapi életemben talán nem vagyok annyira vicces, mint a zenémben, de összességében önazonosak a megnyilvánulásaim – remélem, hogy ez az azonosság kívülről nézve is egyértelmű. Ez érdekes téma, mert menet közben nyilván kialakul egy előadói imidzs, és az, hogy milyennek látnak engem mások, a megnyilvánulásaimon túl az emberek egyéni befogadói értelmezésén is múlik. Minden esetre, figyelek arra – mert fontos nekem –, hogy hasonlítsak magamra, és azt lássa, hallja belőlem a külvilág, ami vagyok.
Mikor és miért szerződtél az Escape Plan-hez?
Imre Zsolti – az Escape Plan egyik menedzsere – már akkor megkeresett, amikor megtudta, hogy vége lett a Universal-os pályafutásomnak, de akkor még akkora dacban és „egyedül a világ ellen” üzemmódban voltam, hogy vissza se írtam neki. Azt éreztem, hogy kiadó közelébe se akarok menni. Aztán amikor nyáron beláttam, hogy embertelen szinten túl vagyok terhelve és fizikailag képtelen vagyok tovább csinálni ezt az egyszemélyes menedzsmentet, elkezdtem körbekérdezgetni előadói körben, hogy ki melyik céget ajánlja együttműködésre. Sokan ajánlották menedzserként Zsoltit, és végül a kedvező Escape Plan-es ajánlaton túl az ő személye győzött meg – így történt, hogy hozzájuk szerződtem. Plusz geg az új dalhoz készült klip kapcsán, hogy Zsolti is feltűnik benne.
Írta: Nagy Daniella